Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A kutya csontváza

 A kutya csontváza:

 

 

kutya_csontvaza.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1 a koponya csontjai                                               

2 az arc csontjai

3 szemgödör

4. állkapocs

5. nyakcsigolyák

6. hátcsigolyák

7. ágyékcsigolyák

8. keresztcsont

9. farok csigolyák

10. bordák

11. szegycsont

12. lapocka

12/a. lapocka tövise

13. karcsont

13/a. deltadudor

14. orsócsont

15. singcsont vagy könyökcsont 

15/a. könyökbúb

16. az elülső lábtő csontjai

17. elülső lábközép csontjai

18. ujjcsontok

19. medencecsont

20. külső csípőszöglet

21. ülőgum

22. combcsont

23. térdkalács

24. sípcsont

25. szárkapocscsont

26. hátulsó lábtő csontjai

27. sarokgumó

28. hátulsó lábközép csontjai

29. ujjcsontok 

 

 

 

 A kutya csontváza robusztus szerkezet, amely tökéletes vázat biztosít a test számára. Erős koponyáját és füleit és szemeit védő mélyedések találhatók, a nyaki csigolyák nyúlványain erős izmok tapadnak. A lapockák csak izmok révén kapcsolódnak a törzshöz, és ez a futáshoz kivételes hajlékonyságot biztosít. A hosszú bordák alkotta mellkas védi a létfontosságú szerveket. Válla és csípője tengelyként szolgál lábainak kecses, összehangolt mozgását. Az első és a hátsó lábak közti súlyeloszlás nagyjából egyenlő.

 

A csontok izületek révén kapcsolódnak egymáshoz, míg az izmokat inak kötik a csontokhoz. A kutyák ina jól fejlettek, az ínszalagsérülés ritka, de túlzott terhelés hatására egyes inak elszakadhatnak. Az egyik leggyengébb pont a térd, amely sok középkorú, túlsúlyos sántító kutya bajának a forrása lehet.
Három alapfejformát különböztetünk meg: keskeny koponya hosszú pofával (dolcocephalikus fej - mint a vizsláé) és széles fej a rövid pofával (brachycephalikus fej - mint a bokszeré, amely a rövid orrú mopsznál vitték a végletekig, amelynek szinte nincs orra).
A legtöbb kutyának jó adottságaik vannak a hosszú távú futáshoz. Lapockáik és medencecsontjuk elrendeződése, lábcsontjaik és gerincoszlopuk ízesülése a legtöbb fajtának könnyed, gyors mozgást tesz lehetővé. Némely fajtát úgy tenyésztettek, hogy bizonyos járásmódot hangsúlyozzanak: pl. a német juhász "repülő ügetéséről" híres - mintha siklana a föld felett, habár egyik lába mindig a földet éri. Az angol agarak - amelyeket gyorsaságuk miatt tenyésztettek ki - akkor érzik magukat a legjobban, ha galoppozhatnak. Gerincoszlopuk rendkívül hajlékony, ami lehetővé teszi számukra, hogy mind a négy lábukat egyszerre kinyújthassák - így mindegyik a levegőben van. A rövid lábú tacskókat föld alatti borzvadászatra tenyésztették ki, és kolbászszerű formájuk miatt könnyen be tudnak bújni a szűk járatokba is

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

.........

Betti, 2012.08.31 13:27

A kutyákról szerintem tobbet kéne rakni több képet többet a fajtákról stb.